Van képem hozzá / Nagy Miklós Kund blogja
Tapsi hapsik
Ezek csak tapsolnak, tapsolnak rendületlenül. Önelégülten, jóllakottan, rezzenetlenül. Mint akik évek óta jól begyakorolva teszik a dolgukat.
Húsvéti csujogatás
Rendelet, nem locsogás, elmarad a locsolás! Ezt kapd ki! Megértette? Igen, felség: másfél méter a közelség. Hoci-nesze! Ez a húsvét más.
De mi van a medvékkel?
Hónapokkal, hetekkel ezelőtt még tele volt velük a média, a téli álom se ritkította az olyan híreket, hogy itt jártak, ott jártak…
Róma fölött az ég
Virágvasárnap jártam először Rómában. Vidámság, öröm, ragályos életkedv árasztotta el az örök várost. Tele volt fiatalokkal. Öregekkel is.
Cintányéros cudar világ!
Attól tartok, hogy ezután már nem az első és a második világháború lesz a viszonyítási alap, ha valamilyen eseményt fel akarunk idézni. Ha egyáltalán túléljük a mostani világjárványt. Persze ezt csak úgy mondom…
Godot-ra várva
Godot-ra várnak? Lehet. Nem mondják. Csak ülnek ott mereven, messzire révedő, tágra nyílt szemekkel, némán, mészfehéren. Arccal a nagy víz felé. Mit néznek? Kire számítanak?
