Mottó: Derülne a magyar badar,
az se baj, ha kissé hadar.
Volt egy úr, azt hittük, szász lehet,
Kiderült, hibás a látlelet.
Mint ősi aromán,
Vágtat a falován,
S harsogja: véreim, hátmenet!
Politikus nem kérdezi, qu’est que c’est,
minden pártnak van hatásos eszköze.
Kéznél van a magyar kártya,
bevethető, nem szűzhártya.
Vajon ennek hozzánk meddig lesz köze?
Rossz vírus, rajta a korona,
tarol, mint mezőn a borona.
Az élet virtuál,
csak online cirkulál.
Azt mondják, ez itt már Szodoma.
Miniszter hebeg és tétova,
rendőr szól utánad: hé, hova?!
Korhatár? Tipikus.
Hatvanöt. Kritikus!
Hova lett, tata, a pléh lova?
Azt hiszem, érzem a vesztemet,
mióta láttad a tesztemet.
Újul a morál is,
lehet rock s korál is.
Kóstold meg kérlek, a kekszemet!
Volt egy úr, rátört a szerelem.
– Asszonyom, nem jönne be velem?
– Van önben bátorság.
Két méter távolság!
Ha így tud, akkor nem perelem!
Egyik vádol, másik heccel,
beérnétek fél pereccel!
A sok öreg mégse rest,
sorba áll, jó egyenest.
Covidot győz nájlonneccel.
Kedveskedhet vajjal, mézzel,
kínálgathat zsákot pénzzel,
amiben a diri hisz,
elmossa a home-office.
S nem is járok kesztyűs kézzel!
Lapul a sokaság maszk alatt,
ez sincs már, amaz is elmaradt.
Találgatom, az ki.
Te vagy, haver? Baszki!
S közben a szép tavasz elhaladt.
