Guido Messer: Fizetett tapsolók (Schloss Schwetzingen, Németország)
Ezek csak tapsolnak, tapsolnak rendületlenül. Önelégülten, jóllakottan, rezzenetlenül. Mint akik évek óta jól begyakorolva teszik a dolgukat. Hivatásos tapsolók? Minden bizonnyal. Mindig, minden korban szükség volt rájuk. Különösen olyankor, amikor egyeduralomra, személyi kultuszra hajazott a társadalom. Ezeknek éppen nincs sok hajuk, de nem is ez a lényeg. Kopasz hajbókoló is megteszi. Keresel egy ilyet, aki hajlandó vállalni a feladatot, mindig akad jelentkező. Hamar csatlakoznak hozzájuk mások, akik szintén felismerik a hatalom ünneplésében, a vezér dicsőítésében rejlő előnyöket, hasonulnak egymáshoz, kinézésben, öltözékben, viselkedésben, akárha egymás klónjai lennének. Beprogramozottan persze. Nem csak tapsolni tudnak némán. Ha kell, ütemesen ordítanak, jelszavakkal lelkesednek is, ha a gazda és udvartartása úgy kéri, írásra is vetemednek. Fő a nyájszellem, gyarapodjon a nyáj! Évtizedeken át jól megismerhettük a jelenséget. De nem csak a romániai diktatúrában működött ez, nyomon lehetett követni előtte is évezredeken, századokon át, utána is a világ minden részében, Európának keletibb tájain hangsúlyozottabban. Ma is, itthon és a szomszédokban is. Olyan emberi megnyilvánulás ez, ami mellett általában nem mentek el szó nélkül a művészek. Kivéve, ha nem csatlakoztak ők is az érdekszövetséghez. A furcsább számomra az, hogy a romantikus szépségű német egyetemi várostól, Heidelbergtől nem messze, a pompás Schloss Schwetzingen és csodálatos parkja közelében áll a szoborcsoport. Öt éve fotóztam le. Nyilván az egész Neckar-parti kirándulásnak az emlékét mélyen elraktároztam magamban, de legelevenebben mégis a fizetett tapsolók képe őrződött meg emlékezetemben. A politikai események, a közéleti megnyilatkozások mindegyre eszembe juttatják.
Sokáig arra gyanakodtam, hogy honi tájainkról származhat a művész, aki ezeket a spontánul lelkesedő alakokat megmintázta. De nem. Hosszasabb kutakodás után kiderült, hogy a szobrász a Buenos Airesben született Guido Messer, Németország egyik közismert mai alkotója. A Stuttgart melletti Korb illetve a toszkánai Sassetta lakosa. Az olasz városka éppen az ő és szintén szobrász felesége, Ruth Marta Messer alkotta szoborpark révén vált híresebbé. A nyolcvanhoz közeledő mester Baden-Württemberg tartományban telepedett le, de Németország-szerte számos más helyen is különleges köztéri alkotássokkal hallatott magáról. Jó emberismerő, az emberi gyarlóságok sem kerülik el a figyelmét. Sőt. És ritkán kíméletes. A Die Claque (Fizetett Tapsolók) című munkája 1988-as keltezésű. Schwetzingen egy kisebb terére később került. Hogy miért oda? És nem volt-e ellenállás felavatása előtt a városvezetésben? Nem tudom. De abból, hogy a szoborcsoport pártíz méterre áll a templombejárattól, arra következtethetünk, hogy a városatyák és a polgárok eléggé nyitottak, lazán viszonyultak a kényes kérdést felvető műalkotáshoz. A fő érdem azonban mégiscsak a művészé. Tapsot neki!