Rég készült a felvétel, még az első koronavírus előtt. Attól tartok, hogy ezután már nem az első és a második világháború lesz a viszonyítási alap, ha valamilyen eseményt fel akarunk idézni. Ha egyáltalán túléljük a mostani világjárványt. Persze ezt csak úgy mondom, hiszen tudom, hiszem, hogy nem ebbe fog belerokkanni az emberiség, noha már-már kiheverhetetlen csapásként zúdult ránk a baj. És remélhetem, hogy bár sorszámoztam a vészt, nem következik majd valamikor újabb hasonló vírusos járványhullám. A fontos, hogy maradjunk humorunknál. Illetve manapság nem így mondják. Mindenki arra hívja fel a figyelmet, és igazuk van: maradjunk otthon! Legyünk távolságtartók! Ehhez nem könnyű igazodni egy olyan embernek, aki ahhoz szokott hozzá, hogy ott van, ahol két tányért összeütnek, mert másokkal is tudatni szeretné a kulturális zsongást kiváltó életeseményeket. De alkalmazkodni kell, szokni az új életformát, hangulatilag is idomulni a helyzethez. Ne hiányozzon hát otthonunkból a derű, a mosoly, a nevetés. Remélhetőleg ez a kép sem csak bennem, másokban is kedves, kellemes emlékeket idéz fel. Bálint Zsigmond fotóművész rögzítette a pillanatot Mikházán 2013-ban, amikor „ez a komoly ember” ilyen rendhagyó módon és pózban volt képes kamera elé állni. Remélhetőleg idén se marad el a Csűrszínház közönségvonzó programsorozata, legrosszabb esetben elnapolódik. A tervezett tavaszi nagy faültetési akciót már őszire kellett halasztani, de legyünk optimisták, bízzunk benne, hogy a kijárási tilalmakat, összejöveteli alkalmakat mihamarabb fel lehet oldani. Összecsapjuk mi még sokszor a két fedőt a Nyárádmentén!