Godot-ra várnak? Lehet. Nem mondják. Csak ülnek ott mereven, messzire révedő, tágra nyílt szemekkel, némán, mészfehéren. Arccal a nagy víz felé. Mit néznek? Kire számítanak? Nem tudom. Legfennebb sejtéseim lehetnek. Mert biztos nem véletlenül vannak ott ők négyen, mint a… Na, ez is rejtély! Mint a mik is, kik is? Talán éppen ezért a bizonytalanság-érzetért vonzzák magukhoz mindazokat, akik Esbjergből itt elhaladnak Blavand felé félúton. Szinte elképzelhetetlen, hogy aki ritkábban jár erre, meg ne állna a trónoló óriásoknál pár percre legalább. Mi, amikor csak tehetjük, felkeressük a dán festő szobrász, Svend Wiig Hansen kilenc méter magas különös alakjait. Olyan egyformák, mintha az űrből jöttek volna. Ufók? Nem lehetetlen. De mindenképpen gyanús manapság egy ilyen csoportosulás. Tényleg, vajon miért kémlelik a távoli horizontot? Csak nem a koronavírust figyelik? Neeem! Több héttel ezelőtt, amikor fotóztam őket, Dánia még nemigen tartott a járványtól. És különben is, ha ez érdekelné az óriásokat, déli irányba kellene nézniük, a tél végén a hegyekbe tömegesen sízni utazó dánok Tirolban fertőződtek éppen akkortájt. A négy ruhátlan földönkívüli viszont egyértelműen nyugatra tájolta be magát a tengerszint fölött húsz-harminc méternyire Jütlandon, Dánia félsziget részének dél-nyugati partvonalán. Arccal az ilyenkor még kegyetlenül jeges, nagy erejű, üvöltő szelek felé. Mire várnak, merül fel ismételten a kérdés bennem. Hajó itt nem köt ki, azok néhány kilométerrel délebbre, a dán halászat és halfeldolgozás élénk forgalmú központja, Esbjerg zsúfolt kikötője körül lábatlankodnak. Partraszállásra se kell számítani az Északi-tenger itteni szakaszán. Bár nem sokkal messzebb, északabbra második világháborús bunkermaradványok is láthatók. És egyáltalán… Hát akkor? Van itt titok elég. Az se mindennapi, hogy az egyik szobornak csak négy lábujja van a bal végtagján. Nem hiszem, hogy a művész eltévesztette a számlálást, ez is szándékos lehet. A távoli Izland különös alakzatai ihlették volna a szobrászt? A kalandos, mitikus viking múlt? Netán a Húsvét szigetek rejtélyes szoborvilága? Minderről már nem lehet kérdezni a művészt, közel negyedszázada meghalt. Két évvel azután, hogy ezt a szoborcsoportot itt ünnepélyesen felavatták. Az is külön megmozgatja a fantáziát, ha megtudjuk, hogy Helsingörben hunyt el, Hamlet otthona, a Shakespeare által megörökített Kronborg-kastély szomszédságában.
Ezen a nehezen tavaszodó télvégen aránylag kevesen szakították meg a szobrok háta mögött húzódó útjukat. Az egyedüllét, a magány annál inkább elemében érezheti itt magát. A széles vízparti szakasz azonban titokzatosságában is kínálja a maga páratlan látványát, égi, földi fényjátékait. És bizony még a jéghideg hullámokon is fel-feltűnhet egy-egy mindenre elszánt skandináv széllovas.
Útinapló, Dánia, 2020. márciusa